1950–59

1956.

november 7.

A bp-i újságírók a MÚOSZ rögtönzött közgyűlésén sztrájkot hirdetnek. — Megjelenik az „Egyetemi Forradalmi Diákbizottság, Írószövetség, Fegyveres Erők Parancsnokságai” aláírású röplap, amely többek között a szovjet csapatok távozását, a Nagy Imre-kormány szabad működését, többpárti választások megtartását követeli.

    A Várban közel 300 felkelő behúzódik az Országos Levéltár épületébe; a szovjetek tankokkal és nehéztüzérséggel támadást indítanak ellenük; belövést kap és leég a levéltár tetőszerkezete; a felkelők központjukat a szomszédos Állami Nyomda épületébe teszik át. — Pesthidegkúton a felkelők Garamszegi Alfréd parancsnoksága alatt veszik fel a harcot a szovjetekkel. — A Sipőcz József vezette Vajdahunyad utcai csoport egy része a Lenin körúton megtámad és felgyújt egy szovjet teherkocsit, majd feloszlik. — Angyal István az 1917-es oroszországi forradalom tiszteletére a Tűzoltó utcában kitűzeti a magyar és a vörös zászlókat; az ünnep ellenére a szovjetek fokozott erővel támadnak. — VII. kerületi felkelők a Baross téren megtámadnak egy szovjet egységet, súlyos tűzharc zajlik köztük. — A feloszlott Baross téri csoport részeiből a Landler Jenő utcában Palotás József és Toracz Sándor vezetésével fegyveres csoport jön létre. Többórás tűzharcot folytatnak a Bethlen téri moziba szorult karhatalmistákkal. — Éjjel Csepelen a felkelők felrobbantják a Vámmentesi utat, majd a Kikötő utcát is, hogy megakadályozzák a szovjet gyalogság behatolását; 13 óra körül a csepeli felkelők ismét lelőnek egy szovjet Il–28-as repülőgépet. — A XX. kerületi rendőrkapitányság épületét felkelők tartják megszállva. — A bp-i fegyveres harcok halálos áldozatainak száma meghaladja a százat.

      Egy párizsi kórházban meghal Jean-Pierre Pedrazzini 29 éves svájci fotóriporter, aki október 30-án 14 lövést kapott Bp-en a Köztársaság téren.1

      1. 1) A dátum bizonytalan. Más adatok szerint Pedrazzini 6-án vagy 8-án hunyt el.

      1956.

      november 8.

      Kádár János fogadja Jurij Andropov szovjet nagykövetet, akiknek kifejti véleményét arról: Nagy Imre és társai számára lehetővé kellene tenni, hogy Jugoszláviába távozzanak. Kádár hasonlóképpen nyilatkozik Dalibor Soldatić jugoszláv nagykövetnek is.1 november 9. — Aleksandar Ranković jugoszláv belügyminiszter ezt követően azt kéri Nagy Imrétől, hogy november 4-ére datált nyilatkozatban mondjon le a miniszterelnökségről. Nagy hozzákezd az antedatált dokumentum megfogalmazásához, de azután elvbarátai határozott tanácsára a kért nyilatkozat elkészítését visszautasítja. november 10.

      1. 1) Rainer, Nagy Imre, II, 343.

      Az óbudai Schmidt-kastélynál megszűnik az ellenállás. Itt veszti életét a magyarok oldalán harcoló S. G. Akopjan szovjet őrnagy, aki még a forradalom kezdetén állt át néhány katonájával a felkelők oldalára. — Az újpesti–angyalföldi fegyveres csoport beszünteti a harcot. — A IX. kerületben a szovjet csapatok leverik az ellenállást. — Megszűnik az ellenállás Kőbányán. — Pestlőrincen a Hősök terénél a felkelők kilőnek egy szovjet harckocsit. — A szovjet csapatok behatolnak Csepelre; aknavetőkkel lövik a felkelők állásait, majd tüzérségi tűz alá veszik az Imre tér környékét.

        Az ENSZ Közgyűlés második rendkívüli sürgősségi ülésszaka folytatja a magyar kérdés megvitatását. november 9. Szabó János magyar ENSZ-képviselő felolvassa a Kádár-kormány november 4-ei keltezésű nyilatkozatát, amelyben érvénytelennek nyilvánítja Nagy Imrének az ENSZ főtitkárához küldött üzeneteit, és határozottan tiltakozik a kérdésnek az ENSZ fórumain történő megvitatása ellen. — Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkár táviratban tudatja a Kádár-kormánnyal, hogy megkezdte a megfigyelők kiválasztását. Küldetésük attól függ, hogy Bp-en hajlandók-e fogadni a megfigyelőket.