1946

Pozsonyban a Csehszlovákiából kitelepítendő magyarok érdekvédelmének ellátására megnyílik a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság meghatalmazotti hivatala. — A szlovák hatóságok feloszlatják a szlovákiai németek és magyarok legnagyobb, pozsonyligetfalui internálótáborát.

    A Szu-ban halálra ítélik a háború alatt dezertált és a németek oldalán harcoló Andrej Vlaszov v. szovjet tábornokot1 és társait; az ítéletet azonnal végrehajtják.

    1. 1) Vlaszov altábornagyot a 2. csapásmérő hadsereg élén 1942 nyarán a körülzárt Leningrádba küldték. A küldetés nem járt sikerrel. Vlaszov július 12-én fogságba esett. Átállt a németek oldalára, és megszervezte az Orosz Felszabadító Hadsereg nevű alakulatot, amelyet a németek csak 1944-ben vetettek be a Vörös hadsereg ellen. Vlaszovot a háború végén az amerikaik fogták el, és átadták a szovjetek hatóságoknak.

    1946.

    augusztus 6.

    Antl Ödön kisgazdapárti képviselő interpellációban ítéli el „az utóbbi hónapokban és hetekben előfordult antiszemita kilengéseket és gyilkossággá fajult terrorcselekményeket”; követeli a kötelességüket nem teljesítő rendőrök, valamint a lincselések résztvevőinek és felbujtóinak felelősségre vonását. 1947. február 7. A belügyminiszter felelősségét felvető interpellációkra Rajk László helyett Nagy Ferenc miniszterelnök válaszol, hogy megelőzze a belügyminiszter válaszának elutasítását.