A magyar kormány jegyzéket terjeszt a három nagyhatalom elé a békekonferenciával kapcsolatos szempontjairól, amely szerint kívánatosnak tartaná, ha a határokat az érdekelt lakosság akaratával összhangban, a „nemzetiségi elv minél teljesebb alkalmazásával” állapítanák meg. Leszögezi, hogy a Csehszlovákia által felvetett kényszerű lakosságcsere nem lehet a nemzetiségi kérdés megoldásának az alapja; Mo számára a népcsere csak területi kompenzációval képzelhető el, a kisebbségekről pedig az ENSZ útján kellene gondoskodni.