1) Braham, 234.; Ungváry, Budapest, 242, 244. — A szakirodalomban és az emlékezők körében ellentmondásos adatok forognak a három zsidó egészségügyi intézményben elkövetett gyilkosságokról. — Braham időrendjét megerősíti a következő visszaemlékezés: „…így kerültem december 10-én a Városmajor utcai orth. szanatóriumba… Ez így folyt egészen január 14-ig. Délelőtt nagy izgalom volt, éreztük, hogy valami van a levegőben. Délfelé megjelent három nyilas… (…) Pénteken, 19-én, ide is eljöttek (ti. az Alma utcai szeretetotthonba). 80 zsidót elhurcoltak, és a Csaba utca sarkán lemészároltak.” DEGOB, 3584. sz. — Példaként egy ettől eltérő adat. „A XII. kerületi nyilas pártszervezetek legjelentősebb támadásai négy objektumot érintettek. Pesti tartózkodásuk idején, 1944 szilveszterén és újév napján a VII. kerületi, Nagyatádi-Szabó utcában lévő (ma Kertész utca) védett házat támadták, aztán visszatértek Budára. A Maros utca 16-ban lévő Chevra Kórházat január 12-én, a Városmajor utca 64–66. alatti szanatóriumot 14-én, az Alma utcai szeretetházat január 19-én rohanták le. Az exhumálások során a Maros utcában 84, a Városmajori parkban lévő teniszpálya mellett 25 holttestet találtak. A Bíró Dániel Kórházban 150 embert öltek meg, közülük a tűzvész után huszonöt holttestet vittek eltemetni. Huszonegy holttest került elő a városmajori park és a Szamos utca torkolatában (ők az Alma utcai áldozatok), 14 a Városmajor utca 37-ből, 43 holttest a Németvölgyi úti nyilas központból, s egy életben maradt szemtanú állítása szerint 8 az Ügyész utcából. Az eddigi kutatások szerint 400-500 fő lehet azon áldozatok száma, akiket a budai nyilasok a Dunába lőttek. További mintegy 9 ezer üldözött a bombázás, az éhezés, a betegségek következtében halt meg, illetve önkezével vetett véget életének.” (Tömeggyilkos „vértanúk”. NOL, 2008. február 2.)