1944.

december 22.

A 2. Ukrán Front Katonai Tanácsának 0060. sz. parancsa elrendeli a német nemzetiségű lakosság közvetlen hátországi munkára történő mozgósítását. A debreceni főhadiszálláson magyar és német nyelvű felhívást tesznek közzé az érintettek összeírásáról, ám a szöveg nem említi, hogy a listára felvetteket 15 napra elegendő élelemmel, fejenként legfeljebb 200 kg-os poggyásszal a Szu területére szállítják, és a jóvátételi munka időtartamáról sem esik szó.1 december 26. Erdei Ferenc belügyminiszter az INK nevében érintkezésbe lép a debreceni szovjet főhadiszállással, s ígéretet kap arra, hogy a szovjet parancsnokok a magyar kormány megbízottaival közösen felülvizsgálják a kiszállítandók listáit.2 1945. január 5.

  1. 1) A kormány a németek lakta vidékekről érkező jelentésekből csak akkor értesült a parancsról, amikor a „mozgósítandók” összeírása községenként már folyamatban volt. A kormány álláspontja szerint a mozgósítás csak azokra vonatkozhat(ott volna), akik magukat a legutóbbi, 1941. évi népszámláláskor nemcsak anyanyelv, hanem nemzetiség szerint is németnek vallották. — A nagyhatalmak között a jaltai konferenciáig semmiféle megállapodás sem született a német nemzetiségű és/vagy anyanyelvű lakosság efféle büntetéséről.

  2. 2) Erre azonban nem került sor: a szovjet belügyi alakulatok a listákra felvetteket a gyűjtőhelyekre kísérték, bevagonírozták és elszállították az ország már szovjet megszállás alatt álló területeiről. Az akció, a romániai és a jugoszláviai német munkaerő elhurcolásával egy időben, a fegyverszüneti egyezmény aláírása előtt befejeződött. Egy-egy betegszállítmánytól eltekintve, a túlélők csak évek múltán térhettek vissza a Szu-ból.