1940–49

1946.

augusztus 1.

A Szu-ban halálra ítélik a háború alatt dezertált és a németek oldalán harcoló Andrej Vlaszov v. szovjet tábornokot1 és társait; az ítéletet azonnal végrehajtják.

  1. 1) Vlaszov altábornagyot a 2. csapásmérő hadsereg élén 1942 nyarán a körülzárt Leningrádba küldték. A küldetés nem járt sikerrel. Vlaszov július 12-én fogságba esett. Átállt a németek oldalára, és megszervezte az Orosz Felszabadító Hadsereg nevű alakulatot, amelyet a németek csak 1944-ben vetettek be a Vörös hadsereg ellen. Vlaszovot a háború végén az amerikaik fogták el, és átadták a szovjetek hatóságoknak.

A diósgyőri munkások ismét Miskolcra vonulnak, mire a rendőrség elengedi a népítéletben való részvétel vádjával őrizetbe vetteket. Ennek ellenére a munkások megostromolják és elfoglalják a rendőrkapitányságot; súlyosan bántalmazzák a politikai rendőrség helyettes vezetőjét, aki belehal sérüléseibe. Egy másik csoport a népítélet kórházba szállított áldozatát akarja bántalmazni, de őt sikerül elmenekíteni a tömeg elől. — A helyszínre érkezik Rajk László belügyminiszter, Kádár János és Nógrádi Sándor is. augusztus 6.

    Lévay Zoltán szabadságpárti képviselő interpellációjában a miskolci népítélet lehetséges nemzetközi hatásaira figyelmeztet, tekintettel arra, hogy Párizsban a békekonferencia hamarosan tárgyalni kezdi a Mo-gal kötendő béke tervezetét.