Nagy Ferenc miniszterelnök vezetésével magyar kormányküldöttség kezd tárgyalásokat Moszkvában; a delegáció tagja Szakasits Árpád, Gerő Ernő és Gyöngyösi János. április 18.
1940–49
április 10.
A csehszlovák kormány három jegyzéket juttat el a szövetséges nagyhatalmak londoni konferenciájához: a dokumentumok a pozsonyi hídfő kiszélesítésére, 200 000 magyar egyoldalú kitelepítésének engedélyezésére, valamint a Mo-gal szembeni csehszlovák gazdasági követelésekre vonatkoznak. Az első, miközben azt igényli, hogy Mo „jogosnak, véglegesnek és megváltoztathatatlannak” ismerje el a trianoni határt, Pozsonytól délre öt dunántúli község (Dunacsún, Oroszvár, Horvátjárfalu, Rajka és Bezenye) Csehszlovákiához csatolását követeli, amit Pozsony városfejlesztési terveivel és a magyar tüzérség esetleges támadása elleni védekezéssel magyaráz. A magyar kisebbség eltávolításának szándékát azzal indokolja, hogy az „ellenséges és idegen elem”, amely veszélyt jelent az országra, s reményét fejezi ki, hogy a békeszerződés kötelezni fogja Mo-ot három hónapon belüli átvételükre, ellenkező esetben kitelepítésüket Csehszlovákia egyoldalúan is végrehajtja.
Jugoszlávia kikéri Mo-tól Szombathelyi Ferenc v. vezérezredest, 1941-ben a m. kir. Honvéd-ség vk. főnökét, Feketehalmy-Czeydner Ferenc v. altábornagyot, Grassy József v. vezérőrnagyot és Zöldi Márton v. cs. századost. május 22.
Az FKgP-ből kizárt politikusok megalakítják a Magyar Szabadságpártot; elnök Sulyok Dezső, társelnök Nagy Vince és Vásáry István; a párt Holnap címmel új politikai lapot indít.
április 11.
A szovjet hatóságok őrizetbe veszik a németek foglyaként Mauthausent is megjárt Bakay Szilárd altábornagy v. bp-i hadtestparancsnokot, aki 1942–43-ban a megszállt Kijev városparancsnoka volt.1 1947. március 17.2
1) Ujszászy, Vallomások, 196. Haraszti György és Kovács Zoltán András jegyzete. Forrásuk valószínűleg Szakály, Felső, 33. Major Ákos úgy emlékezik (Népbíráskodás, 270–273.), hogy az altábornagyot a szovjetek már 1945 decemberében [!] kivégezték.
2) Szakály szerint ez Bakay halálának időpontja. Megint más adatok szerint a kivégzésről csak annyit tudni, hogy az 1945. április 11-ét követően, Kijevben történt.
Kivégzik Jaross Andor v. belügyminisztert.
április 13.
Magyar–román árucsere-forgalmi megállapodást írnak alá.
április 18.
Befejeződnek a magyar kormányküldöttség moszkvai tárgyalásai. A Szu kormánya hozzájárulását adja, hogy Mo hat helyett nyolc év alatt teljesítse jóvátételi kötelezettségét; a szovjet kormány elengedi az első évben nem teljesített jóvátételi szállítások után felszámított 6 millió dollár késedelmi kamatot. július 27. A delegáció, amelynek fő célja kedvezőbb feltételek teremtése a magyar békecélok számára, a Csehszlovákiát érintő kérdésekben nem kapja meg a remélt támogatást. Sztálin ugyanakkor elismeri: a román fegyverszüneti szerződés szövegébe foglalt „Erdély vagy annak legnagyobb része Romániához tartozzék” kitétel jogalapot nyújt arra, hogy a magyar küldöttség a béketárgyaláson felvesse a magyar–román határ korrekciójának kérdését. április 24. május 7. Nagy Ferenc szóba hozza a hadifoglyok elbocsátásának kérdését, s a tárgyalások után közli: „A generalisszimusz úr … kijelentette, hogy a magyar hadifoglyokat folyamatosan hazaszállítják.” július folyamán
április 19.
Berlinben összeül Németország Kommunista Pártja XV. és Németország Szociáldemokrata Pártja XL. kongresszusa; a közösen tanácskozó küldöttek határoznak a két párt egyesüléséről. április 21.
április 21.
Közzéteszik az egyesületek feloszlatásával kapcsolatos belügyminiszteri jogkört kiterjesztő ME-rendeletet. június 28.