1940–49

1946.

március 21.

A magyar kormány hivatalos nyilatkozatban tiltakozik a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság megtévesztő propagandája ellen, amellyel a mo-i szlovákokat próbálják az ország elhagyására bírni. A kormánynyilatkozat szerint az önként távozni óhajtó szlovákok útjába semmi akadály nem gördíthető, a magyar kormány azonban senkit nem kényszerít távozásra, a szülőföldjén maradó szlovákok számára pedig biztosítja a teljes jogvédelmet.

    A „csehszlovákiai magyarok” a Nagy Ferenc miniszterelnökhöz és Varga Bélához, az Ngy elnökéhez eljuttatott emlékiratban tiltakoznak a lakosságcsere-egyezmény megkötése ellen. Az emlékirat különösen az egyezménynek az ún. háborús bűnösök kvótán felüli áttelepítését lehetővé tévő VIII. cikkét sérelmezi, mivel ez a magyarok elleni perek sorozatát fogja eredményezni; ezért arra kéri az Ngy-t, hogy ne ratifikálja az egyezményt, hanem kössön Csehszlovákiával egy új és elfogadható szerződést.

      1946.

      március 27.

      Gyulán értekezletet tartanak a békés-bihari ortodox egyházközségek: felújítják román jellegüket, és önmaguk számára egyházmegyei konzisztóriumot létesítenek. Elnökké Mundruczó Péter (Mîndruţău Petru) gyula-krisztinavárosi (-kisrománvárosi) paróchust választják.1 1983. június 13.

      1. 1) A paróchus az aradi püspöktől hamarosan megkapta a püspöki vikáriusi kinevezést. Az új román egyházmegye kánonjogi szempontból az aradi püspök és a bukaresti pátriárka fennhatósága alatt működött. Ezt 1951-ben a magyar állam is elismerte. (Lásd: A magyarországi román ortodox egyház története. www.melte.hu.)

      A négy nagyhatalom külügyminiszter-helyetteseinek londoni értekezletén a szovjet fél előterjeszti a Mo-gal kötendő békeszerződés tervezetét. A javaslat szerint Erdély egész területe Romániához tartoznék, a Szu pedig jogot kapna arra, hogy a békeszerződés megkötése után is csapatokat állomásoztasson Mo és Románia területén. május 7.