A KV-ülés után Anasztaz Mikojan és Mihail Szuszlov Gerő Ernővel, Kádár Jánossal és Nagy Imrével tárgyal. Utóbbit figyelmeztetik, hogy a további engedmények politikája a hatalom bukásához vezet.

Az MDP KV és a SZOT Elnöksége felszólítja a dolgozókat, hogy alakítsanak munkástanácsokat.

Dél körül a soroksári Juta-domb környékén felkelők megtámadják a Bp-re rendelt kiskunhalasi lövészezred gépkocsioszlopát; egy tiszt (Jurinovics Miklós alhadnagy) életét veszti. Az elfogott felkelők közül a katonák Hodosán Imre őrnagy parancsára négyet a helyszínen agyonlőnek; a környék átfésülése során további 19 felkelő veszti életét.

Délután a csepeli felkelők Buri István és Szente Károly vezetésével elfoglalják a rendőr-kapitányság épületét. A rendőröket lefegyverzik, fegyvereiket szétosztják. — Ugyancsak Csepelen a Sorn Károly vezette királyerdei csoport rátalál a bujkáló Kalamár József kerületi tanácselnökre, akit felelősnek tartanak egy tüntető két nappal korábbi haláláért. Kalamárt Bódi József felkelő tarkón lövi. 1957. május 16. A holttest napokig hever meggyalázottan, elhantolni nem engedik. — Ugyanekkor egy másik fegyveres osztag egyik tagja, Nagy József agyonlövi az előlük menekülő Bordás András Kossuth-díjas esztergályost. 1958. február 28.

Budakeszin a felkelők behatolnak Sziklai Sándor ezredes, a Hadtörténeti Múzeum igazgatója házába, hogy onnan fegyvert szerezzenek; a ház körül nagyobb tömeg gyűlik össze. A feszült helyzetben lövöldözés kezdődik; egy felkelő megsebesül, Sziklai és apósa életét veszti.¹ — Más változat szerint arra a hírre, hogy Sziklai házában fegyvereket tárolnak, a község többnyire fiatal felkelői, nemzetőrei az ezredes házához vonulnak. Sziklai a házból a fegyvertelen tömegbe lő, és halálosan megsebesít egy fiatalembert. A megtorlástól tartó Sziklai ezután agyonlövi a házban tartózkodó apósát, majd önmagával is végez. A házba behatoló felkelők a halott Kiss Lajost és a szintén halott (vagy a földön eszméletlenül fekvő) Sziklait kivonszolják az utcára, vörös zászlót és Sztálin-képet terítenek rájuk, és tetemüket meggyalázzák.² 1958. június 21.

16.13-kor a rádió közli az MDP KV közleményét, amely új nemzeti kormányt, az egyenjogúság alapján folytatandó magyar–szovjet tárgyalásokat, üzemi munkástanácsi választásokat, béremelést, gazdaságirányítási és politikai változásokat ígér, de feltételként a fegyveres harc beszüntetését szabja meg. A közlemény nem minősíti a felkelőket, de kilátásba helyezi az ellenállást folytatók „kíméletlen megsemmisítését”.

17.32-kor a rádióban közzéteszik az ET amnesztiarendeletét, amely minden felkelőre vonatkozik, aki 22 óráig leteszi a fegyvert.

Az MDP Katonai Bizottsága, a KV ülésén elhangzottak alapján, konkrét haditervet dolgoz ki a Corvin közi felkelő csoport katonai felszámolására; a végrehajtást 27-én, majd 28-án hajnalra tűzik ki.

Megalakul a Széna téri csoport; parancsnoka Szabó János („Szabó bácsi”), helyettese Ekrem Kemál és Bán Róbert. — Késő délután Virágh Imre vezetésével tüntetők vonulnak a XV. kerületi rendőrkapitányság épületéhez, és foglyul ejtik Őry Sándor r. őrnagyot. — Újpesten a rendőr-kapitányság védelmét határőrök veszik át, akik visszaverik a felkelőcsoportok támadását. A felkelők elfoglalják a tanácsházát. — A Thököly út–Dózsa György út térségében Keller Károly, a Vajdahunyad utcában Kiss Károly vezetésével alakul felkelőcsoport; Kiss helyettese Jánoki Attila. — Felkelők megszállva tartják a Móricz Zsigmond körteret és a környező házakat. — A Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán nemzetőrség alakul; vezetői Baráth Zoltán, Jenser Gábor és Sipos Jenő. — Rákosszentmihályon a tüntetők elfoglalják a pártházat, az iratokat elégetik. — A XVIII. kerületi rendőrkapitányság épületében felkelőcsoport szerveződik; Molnár Károly és Hideg József vezetésével nemzeti bizottság alakul. — A XX. kerületi tanácsházát elfoglalják a felkelők; a fegyveresek Oltványi Lászlót választják parancsnokká. A felkelők elfoglalják a Danuvia Fegyvergyárat.

Mosonmagyaróváron a határőrlaktanya előtt munkások és diákok tüntetnek. Amikor az épületen található vörös csillagot akarják leszedni, a laktanyából rájuk lőnek, a sebesülten fekvő és menekülő emberek között kézigránátok robbannak. 52 ember meghal, több mint 200 megsebesül.¹ Ezt követően a tömeg körülveszi a laktanyát, másnap a tanácsházát és a kórházat; aznap egy, másnap még két határőrtisztet meglincselnek.