A bp-i Kerepesi temetőben ünnepélyes külsőségek közt, százezernyi gyászoló jelenlétében, eltemetik az 1949-ben kivégzett Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt, Szőnyi Tibort és Szalai Andrást. október 13. Beszédet mond Apró Antal, aki Rajkék kivégzése idején is tagja volt a PB-nek; Münnich Ferenc, az egykori spanyolországi harcostárs; Orbán László, az MDP KV alosztályvezetője, Rajk egykori illegális harcostársa; Janza Károly honvédelmi miniszterhelyettes; Szász Béla, a Rajk-per egyik vádlottja, aki 1954-ben szabadult a börtönből. Münnich a „személyi kultusz mocsarából napfényre kúszott szadista bűnözőkként” említi Rajkék elítélőit; Szász beszédében kijelenti: „Koholt vád, bitó vetette hét évre jeltelen sírba Rajk Lászlót, de halála ma a magyar nép és a világ előtt figyelmeztető jelképpé magasodik. Mert amikor százezrek vonulnak el a koporsók előtt, nem csak az áldozatoknak adják meg a végső tisztességet, de szenvedélyes vágyuk, megmásíthatatlan elhatározásuk, hogy egy korszakot temessenek el.” — Az SzN első oldala „Soha többé!” címmel teljes terjedelemben a hét évvel korábban kivégzett kommunistákkal foglalkozik. — A temetés idejére a HM-ben szigorított hadműveleti szolgálatot vezetnek be.