Kádár János elmondja november 4-e utáni első rádióbeszédét. A felkelést levertnek nyilvánítja, és megállapítja, hogy a megmozdulásokban részt vett tömegek a Rákosi-klikk bűnei és nem a Magyar Népköztársaság népi hatalma ellen léptek fel, de a tömegek mozgalmába és a fegyveres felkelésbe kezdettől bekapcsolódtak olyanok, akik a rendszer megdöntésére törekedtek, és vissza akarták állítani a kapitalista-nagybirtokos rendszert. Fehérterrorról, kommunista forradalmárokról, a Nagy Imre-kormánynak a jobboldali nyomással szembeni tehetetlenségéről beszél. Kemény szavakkal ítéli el a Rákosi-klikk politikáját, ígéretet tesz a múlt hibáinak gyökeres felszámolására, a rend helyreállítása után a szovjet csapatok kivonásáról megkezdendő tárgyalásokra. Elismeri a Kossuth-címert és március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítását. Burkoltan elhatárolja magát a többpártrendszertől. Bejelenti, hogy az MSZMP határozatot hozott több tucat, a Rákosi-klikk politikáját képviselő vezetőnek a közéletből való eltávolításáról, több minisztérium összevonásáról, az ÁVH felszámolásáról.