1956

1956.

november 13.

Az ENSZ főtitkára felajánlja, hogy hajlandó Bp-re utazni, ezért kéri a magyar kormányt, hogy vizsgálja felül az ENSZ-megfigyelőkkel kapcsolatos álláspontját. november 15. — A magyar kormány üzenetet intéz az ENSZ főtitkárához, amelyben nagyra értékeli az ENSZ segélyakcióit, és felajánlja, hogy hajlandó tárgyalásokat folytatni a kívánt segítségnyújtás módszereiről és arról, hogyan vehetnének részt a főtitkár képviselői a helyszínen a segítség megszervezésében.

    1956.

    november 14.

    A jugoszláv nagykövetségen, az MSZMP (alapító) Intéző Bizottsága ülésén megvitatják a külpolitikai alapelveket, téziseket fogalmaznak a Kádár-kormánnyal való tárgyalásra; Nagy Imre és társai szorgalmazzák a lengyel nagykövettel folytatandó megbeszélést.

      Kádár János felkérésére és a lengyel kormány felhatalmazásával Adam Willman bp-i lengyel nagykövet felkeresi a jugoszláv nagykövetséget, hogy a kompromisszumos megoldás elősegítése érdekében közvetítsen a Nagy Imre-csoport és a Kádár-kormány között.

        Az előző napi sikertelen próbálkozás után az Egyesült Izzóban megalakul a Nagy-budapesti Központi Munkástanács (KMT). A Tanács a kormánnyal való tárgyalás kiindulási alapjául elfogadja Bibó István november 6-ai tervezetét. Varga Domokos az Írószövetség nevében felolvassa Bibó István kibontakozási tervezetét, amelyet Tóbiás Árontól kapott. Felhívást fogadnak el kerületi munkástanácsok választására, kinyilvánítják a szocializmus melletti elkötelezettségüket. Nyolc pontból álló kiáltványt bocsátanak ki, amelyben általános amnesztia kihirdetését, a Nagy Imre-kormány visszaállítását, a szovjet csapatok kivonását, az egypártrendszer megszüntetését követelik. A KMT vezetőivé választják többek között Babay Istvánt a Fővárosi Villamosvasúttól, Bali Sándort és Rácz Sándort a BHG-ból, Dévényi Józsefet a Csepel Vas- és Fémművektől, Kalocsai Györgyöt a Csepeli Növényolajipari Vállalattól, Karsai Sándort a Vegyipari Gép- és Radiátor Gyárból, Sebestyén Miklóst a Magyar Optikai Művekből. november 16. — A KMT küldöttsége este a Parlamentben találkozik Kádár Jánossal és kormánya más vezetőivel; ismertetik az Izzóban elfogadott kiáltványt, és követelik, hogy a felkelésben való részvétel miatt senkit se érjen bántódás. Kádár János kijelenti, hogy Nagy Imrét nem tartja ellenforradalmárnak, és mozgási szabadságát nem kívánják korlátozni; csak tőle függ, hogy részt vesz-e a politikai életben.

          A szovjetek Csap állomásra irányítanak egy vasúti szerelvényt letartóztatott felkelőkkel; a foglyokat az ungvári börtönbe zárják. Kádár János és Münnich Ferenc telefonon tiltakozik Jurij Andropov szovjet nagykövetnél a magyar fiatalok deportálása ellen.

            Dwight Eisenhower amerikai elnök sajtóértekezletén röviden érinti a magyar kérdést is, és kijelenti: az USA nem tesz semmit annak érdekében, hogy „felbátorítsa a fegyvertelen lakosságot, hogy reménytelen harcba kezdjen a túlsúlyban lévő erőkkel, ami csak pusztuláshoz vezetne”.

              1956.

              november 15.

              A Ganz Villamossági Gyár munkástanácsának kezdeményezésére számos bp-i üzem munkástanácsának részvételével értekezletet tartanak a Vasas Szakszervezet székházában; a KMT tanácskozásának hírére a küldöttek az Akácfa utcába mennek, ahol Déry Tibor felolvassa a Petőfi Párt november 13-ai javaslatát, amely Nemzeti Főtanács alakítását sürgeti; a KMT elnökévé Rácz Sándort, helyettesévé Kalocsai Györgyöt és Babay Istvánt választják. — Éjjel Rácz Sándor részvételével újabb tárgyalás zajlik a Parlamentben a KMT és a Kádár-kormány között. — A csepeli munkástanács a munka felvételére szólít fel.

                A Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom kiadja a „Magyar újjászületés tízparancsolata” c. kiáltványát, megindítja az Október Huszonharmadika c. lapot, amelyet december közepéig titkosan, sokszorosítva jelentetnek meg.