1954

Befejeződik az MDP KV ülése. A Szalai Béla PB-tag által az „új szakasz” politikájáról előterjesztett beszámoló a bajok forrását részben a június előtti gazdaságpolitikában, részben pedig abban jelöli meg, hogy a párt-, állami és gazdasági funkcionáriusok egy része „nem tette eléggé magáévá a júniusi határozatot, nem tudatosította eléggé magában azt a gyökeres fordulatot, amit a júniusi út jelent” az előző politikával szemben. Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Hegedűs András távollétében Friss István szinte egyedüliként képviseli a Gazdaságpolitikai Bizottság merev javaslatait.1 Nagy Imre gazdaságpolitikai irányvonalát a KV többsége támogatásáról biztosítja. december 1. — Az ülés után az Mt Titkárságán Vas Zoltán irányításával megkezdődik a gazdaságpolitikai program téziseinek kidolgozása. november 25.

    Az ENSZ közreműködésével megszülető amerikai–angol–olasz–jugoszláv egyezmény, az ún. londoni memorandum Trieszt szabad területet, az 1947-es megosztást lényegében szentesítve, felosztja Olaszország és Jugoszlávia között: a város olasz, környéke jugoszláv fennhatóság alá kerül; a Jugoszláviához kerülő területen át Szlovénia tengeri kijárathoz jut az Isztriai-félszigeten.

      A Központi Bányász Parancsnokság alá tartozó egységek száma 14 zászlóaljra és egy önálló századra nő, mintegy 7300 főnyi legénységi állománnyal. A parancsnokság ekkortól hadrenden kívüli alakulat, amelyben sorkatonák is szolgálnak; a munkaszolgálatosok száma a bányászalakulatokon belül az 1955. áprilisi leszereléseket követően 2 ezer fő alá csökken.