Kétnapi szünet után ismét megjelenik az SzN, az MDP központi lapja; Gimes Miklós által írott vezércikke „Nyugalom és rend kell, elég volt a vérontásból” címmel a Nagy Imre előző napi beszédében elhangzottakat foglalja össze. A Népszava és a Magyar Nemzet azonnali tűzszünetet, amnesztiát, az államvédelem feloszlatását követeli.
1950–59
Az MDP PB reggel az új kormány tagjairól és a politikai irányvonal kérdéseiről tárgyal. Donáth Ferenc kifejti: „A szovjet hadseregre támaszkodva természetesen leverhetjük a megmozdulást. De ez azzal a következménnyel fog járni, hogy a tömegeket a reakció karjaiba lökjük… […] A másik út a tárgyalások útja […] a politikai módszerek előtérbe helyezése, és itt az a döntő, hogy kellő időben […] magunkévá tesszük és kielégítjük a tömegek jogos kívánságait. A párt ne helyezkedjék szembe, hanem álljon élére a szocializmust demokratikus eszközökkel építeni akaró tömegmozgalomnak.”1 Gerő Ernő és Hegedüs András „némi korrekcióval”, Nagy Imre, Losonczy Géza, Köböl József és Kádár János „egyértelműen” támogatja a javaslatot.
1) Rainer, Nagy Imre, II, 265.
Ezt követően összeül az MDP KV. Az ülésen Kádár János, óvatos megfogalmazásban, előterjeszti a PB által elfogadott „új helyzetértékelést”, anélkül, hogy említést tenne azokról a konkrét követelésekről, amelyek nélkül nem lehetséges a békés kibontakozás. Az inkább „korrekciót”, mint gyökeres „fordulatot” sugalló referátumban foglaltakat a KV szinte vita nélkül elfogadja. Nagy Imre előterjeszti a „nemzeti egységkormány” tagjainak listáját. Nagy eredeti jelöltjeit a KV kritizálja vagy elutasítja. október 27. — A KV ülésére időközben visszaérkezik az írók küldöttségével tárgyaló Losonczy Géza és Donáth Ferenc. Úgy vélik, hogy a pártnak támogatnia kell a kibontakozó tömegmozgalmat, és annak a szocializmustól nem idegen, demokratikus törekvéseit; ezért tárgyalásokat javasolnak a felkelők vezetőivel, valamint a nemzeti követelések teljesítését, elsősorban a szovjet csapatok távozását. — Ekkortájt [Donáth beszéde alatt?] érkeznek az ülésterembe a Katonai Bizottság tagjai, akiket a készülő fordulatról/határozatról valaki telefonon tájékoztatott. Felszólalásaikban azzal érveltek a politikai irányvonal módosítása ellen, hogy a felkeléssel maga a proletárdiktatúra került veszélybe, s határozott fellépés nélkül elkerülhetetlen a „tőkés-földesúri rendszer restaurációja”. Kategorikusan helytelenítik a kijárási tilalom feloldását, ami lehetetlenné teszi a(z ekkor még kidolgozatlan1) katonai akció végrehajtását. Fellépésük nyomán igen éles vita bontakozik ki, amelynek során elsőként Apró Antal az „árulás” vádját is megfogalmazza. A végül elfogadott nyilatkozatból törlik a felkelés kirobbanásának okait taglaló részt és a szovjet csapatok kivonásának követelését. A fegyverletételre este 10 óráig adnak határidőt. — Marosán György javaslatára a párt vezetésére Direktóriumot (Rendkívüli Bizottságot) választanak, amelynek tagja Nagy Imre, Kádár János, Hegedüs András, Münnich Ferenc, Szántó Zoltán, Apró Antal.2 október 28.
1) Horváth, Hadikrónika, 100. Ripp Zoltán szerint a fegyveres ellenállási gócok katonai felszámolásának terve hajnalra elkészült. Ripp, Végnapok, 253.
2) A Direktóriumról részletesebben lásd Ripp, Végnapok, 251.
A KV-ülés után Anasztaz Mikojan és Mihail Szuszlov Gerő Ernővel, Kádár Jánossal és Nagy Imrével tárgyal. Utóbbit figyelmeztetik, hogy a további engedmények politikája a hatalom bukásához vezet.
Az MDP KV és a SZOT Elnöksége felszólítja a dolgozókat, hogy alakítsanak munkástanácsokat.
Dél körül a soroksári Juta-domb környékén felkelők megtámadják a Bp-re rendelt kiskunhalasi lövészezred gépkocsioszlopát; egy tiszt (Jurinovics Miklós alhadnagy) életét veszti. Az elfogott felkelők közül a katonák Hodosán Imre őrnagy parancsára négyet a helyszínen agyonlőnek; a környék átfésülése során további 19 felkelő veszti életét.
Délután a csepeli felkelők Buri István és Szente Károly vezetésével elfoglalják a rendőr-kapitányság épületét. A rendőröket lefegyverzik, fegyvereiket szétosztják. — Ugyancsak Csepelen a Sorn Károly vezette királyerdei csoport rátalál a bujkáló Kalamár József kerületi tanácselnökre, akit felelősnek tartanak egy tüntető két nappal korábbi haláláért. Kalamárt Bódi József felkelő tarkón lövi. 1957. május 16. A holttest napokig hever meggyalázottan, elhantolni nem engedik. — Ugyanekkor egy másik fegyveres osztag egyik tagja, Nagy József agyonlövi az előlük menekülő Bordás András Kossuth-díjas esztergályost. 1958. február 28.
A SZER folyamatosan támadja Nagy Imrét és kormánya politikáját. Ajtay Miklós a következőket mondja: „Te pedig, Nagy Imre, állj meg, borulj térdre vezeklő bűnösként a nemzet előtt, próbáld meg jóvátenni rettenetes bűnödet a szovjet légiók ránk szabadításáért.”
október 27.
Éjféltájt a pártvezetés tudomására jut, hogy a SZOT, az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság és az Írószövetség képviselői közös politikai nyilatkozatot készítenek elő.1
1) Ripp, Végnapok, 281–284. A Népszava október 29-ei száma „a kibontakozás alapját jelentő” dokumentumként közölte újra a megállapodás szövegét.
Az éjszakai órákban Nagy Imre és Kádár János Anasztaz Mikojannal és Mihail Szuszlovval tárgyal a szovjet nagykövetségen. A szovjet küldöttek támogatják a két magyar vezető javaslatát a politikai irányvonal módosítására. október 28.