1946

Párizsban a csehszlovák és magyar küldöttség eredménytelen tárgyalásokat folytat a lakosságcsere végrehajtásának lehetőségéről. A csehszlovák fél az áttelepítendő háborús bűnösök számának csökkentése fejében a mo-i szlovákok számára újabb 1 hónapos jelentkezési lehetőséget kér, és a népcsere 30 napon belüli megkezdését igényli, ellenkező esetben az áttelepítésre jelöltek egyoldalú kitoloncolását helyezi kilátásba. A magyar fél ultimátumnak minősíti a csehszlovák javaslatot, és a népcsere megindítását a vitás kérdések, főként a „háborús bűnösök” kérdésének rendezésétől teszi függővé. szeptember 6.

    1946.

    szeptember 6.

    A párizsi békekonferencia magyar területi és politikai bizottsága megkezdi a csehszlovák módosító indítványok tárgyalását. Csehszlovákia a pozsonyi hídfő kiszélesítése céljából öt falu (Bezenye, Dunacsún, Horvátjárfalu, Oroszvár és Rajka) átadását követeli; az öt községben 6 688 magyar, 1931 horvát és 291 német lakos él. Juraj Slávik washingtoni csehszlovák követ érvelése szerint a 150 négyzetkilométer nagyságú terület elengedhetetlenül szükséges Pozsony városának és kikötőjének fejlesztéséhez. A bizottság meghallgatja Sebestyén Pál magyar küldöttet is, aki abszurd helyzetnek nevezi, hogy miközben Csehszlovákia 200 000 magyar kitoloncolását követeli, újabb magyar területekre tart igényt. szeptember 10.