Az NFt, hosszú közéleti vitát és számos tiltakozást követően, ratifikálja a magyar–szovjet kereskedelmi szerződést.
1945
december 21.
Svájc diplomáciai kapcsolatra lép Mo-gal.
december 22.
A magyar kormány a kitelepítések konkrét előkészületeiről, valamint az azt szabályozó rendeletekről tárgyal. A tervezet szerint, teljes vagyonelkobzás mellett, a német anyanyelvűek és a német nemzetiségűek is kitelepítendők; némi kivételezésre a vegyes házasságokban élők és az ellenállási mozgalom aktív résztvevői számíthatnak. — Hosszas és heves viták után az Mt végül túlnyomó többséggel, név szerinti szavazással elfogadja a kollektív bűnösség elvén alapuló rendeletet.1 december 29.
1) Gyöngyösi János külügyminiszter hevesen támadta a kollektivitás elvén alapuló telepítési tervezetet. Elismerte ugyan, hogy a magyar kormány maga kérte a kitelepítés lehetőségét, de csak a svábság magyarellenes rétegére vonatkozóan. Gyöngyösi rámutatott: a magyar kormánynak nincs és nem volt egyértelmű utasítása a németek kitelepítésére, és hogy az USA eddig kifejezetten elzárkózott a németek kollektív felelősségre vonása elől. Ezért elengedhetetlennek tartotta a SZEB írásos és konkrét, a kitelepítendők körét is meghatározó utasítását. — Nagy Imre belügyminiszter a svábok kitelepítésének végrehajtását a magyarság történelmi feladatának és egy nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettségnek nevezte. A kollektív kitelepítést elfogadók, a nagyhatalmi állásfoglalást határozott utasításként értelmezve, túlzottnak vélték a külpolitikai veszélyek hangoztatását. Rákosi Mátyás a következőkkel érvelt: „A németek kitelepítését nem mi találtuk ki. Ennél fogva mi most azon az úton vagyunk, hogy a demokratikus nagyhatalmak és a demokratikus közvélemény határozatát elutasítsuk, óriási tapasztalatlanságot mutatva külpolitikai vonalon, ha a magyarság megtagadná a német nép kollektív felelősségre vonását. A határozatot úgy kell végrehajtani, ahogy az a magyar nép érdekeit legjobban szolgálja.” Antall József újjáépítési miniszter szerint „…nemzetpolitikai szempontból nem kétséges, Magyarországnak érdeke, hogy minél nagyobb számban hagyják el a németek az országot. Soha nem lesz ilyen alkalom, hogy megszabaduljunk a németektől.”
december 25.
A kormányhoz e napon tett előterjesztés szerint a deportálásból visszatért, illetőleg életben maradt zsidók száma a trianoni határokon belül 53 000, a visszacsatolt területeken 56 500 fő; Bp-en életben maradt 129 000 fő; az összes túlélő száma 238 500.
december 26.
Moszkvában befejeződik a háromhatalmi külügyminiszteri konferencia. A felek megegyeznek a Németország v. szövetségeseivel kötendő békeszerződésekről; a határozat szerint a szerződések előkészítésének döntő fóruma nem a békekonferencia, hanem a Külügyminiszterek Tanácsa lesz. Megállapodnak, hogy a nyugati elismerés fejében a román és a bolgár kormányban 2-2 nem kommunista politikus is tárcát kap; a Szu nem vesz részt Japán megszállásában; Koreában ötéves átmeneti időre közös szovjet–amerikai ellenőrzést hoznak létre (1948. május 10.); a Szu szerepet kap az atomfegyverek ellenőrzésében.
december 27.
Megalakul a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD, Világbank), valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF). 1947. március 1.
december 28.
Futó Dezső kisgazda képviselő a gyömrői gyilkosságok ügyében Tildy Zoltán miniszterelnöknek írott levelében megállapítja, hogy az igazságügyi szervek „igyekeznek elfektetni az ügyet”. 1946 február 27.
A NOT elutasítja Bárdossy László fellebbezését; Bojta Béla tanácsvezető bíró kihirdeti a jogerős halálos ítéletet. 1946. január 10.
december 29.
Közzéteszik a 12.330/1945. sz. kormányrendeletet „A magyarországi német lakosságnak Németországban való áttelepítéséről”. A rendelet szerint, „a SZEB parancsára”, áttelepülni köteles mindenki, aki az utolsó (1941. évi) népszámláláskor német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, német fegyveres alakulat, illetőleg a Volksbund tagja volt. 1946. január 2.
december 31.
Tildy Zoltánhoz és Varga Bélához címzett levelében Mindszenty József „a magyar prímások több mint 900 éven át állandóan gyakorolt közjogi tisztéből folyólag” óvást emel a köztársaság tervezett megteremtése ellen.