1945

1945.

január 7.

Miklós Béla miniszterelnök, miután 1944. december végén már megtette, újabb panasszal fordul a megszálló hatóságokhoz, és kéri a Szu-ba történő deportálások leállítását.1 január 20.

  1. 1) Révai József Rákosi Mátyásnak Moszkvába küldött beszámolójában a következőket írja: „A munkabíró német lakosság elszállítására vonatkozó akció, sajnos, nem járt azzal a hatással, amivel kellett volna járnia. (…) …pánik a magyarok közt is, még a tisztességes, hozzánk közel álló elemek is … megvadultak, arról beszélnek, hogy ez ugyanaz, mint amit Hitler csinált a zsidókkal stb. …a parancsnokságok a családnevekből indultak ki és fix kontingensekből. Ha nem volt elég német, vettek magyarokat. (…) Előfordult, hogy kommunista párttitkárokat, vezetőségi tagokat, sőt nemzetgyűlési képviselőket vittek, azért, mert német nevűek, sőt vittek tiszta magyar nevűeket is. (…) Azon kívül mindenki sérelmezi, kimondva, vagy titokban, hogy az oroszok ezt a kormány tudta nélkül, előzetes megállapodás nélkül csinálták. (…) Most próbáljuk korrigálni, amit lehet. A kormány 10 tanácsadó megbízottat küldött az oroszokkal való megállapodás értelmében a helyszínre, akikkel együtt fogják megállapítani, kit kell németnek tekinteni, kit nem.” Idézi Tóth Ágnes, A kollektív bűnösség elfogadása c. fejezetben.

A Németvölgyi út 5. sz. alatti nyilas pártház fegyveresei és a Városmajor utca 37. sz. házban berendezkedett nyilasok Kun András minorita páter vezetésével lemészárolják a Budai Izraelita Szentegyletnek a Maros utca 16. sz. alatti épületben, a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt működő gyógyintézete zsidó betegeit, az orvosokat, az ápolókat és az ott bujkálókat; egyetlen túlélő mellett a halottak száma 92 ember.1 január 14.

  1. 1) Braham, 234.