Az MKP megtartja első bp-i nagygyűlését a Magyar Színházban; a szónok Gerő Ernő.
1940–49
január 29.
Az Országos Demokrata Arcvonal (a román népfront) nyilatkozatában elítéli a Maniu-gárdák 1944 őszén Észak-Erdélyben elkövetett kegyetlenkedéseit.
Az 1. Belorusz Front csapatai Poznantól délnyugatra átlépik az 1938-as német határt. február 3.
január 30.
Egy szovjet tengeralattjáró a Gdański-öbölben elsüllyeszti a fedélzetén több mint 10 ezer német civil menekülttel és sebesült katonával Gdynia kikötőjéből a Balti-tengerre tartó Wilhelm Gustloff nevű szállítóhajót. február 10. A halálos áldozatok száma 7700 (más adatok szerint több mint 9000). — Ez a tengerhajózás történetének mindmáig legsúlyosabb katasztrófája.
Utolsó rádióbeszédében Adolf Hitler kifejezi azt a reményét, hogy „a német nép úrrá lesz a súlyos válságon”. április 29.
Az INK fegyverbe szólítja a lakosságot a nácizmus ellen; a toborzási felhívásra több ezer 18–20 éves fiatal jelentkezik a miskolci, a szegedi és a debreceni honvédkerületből, valamint a fővárosból. Az MKP és az SZDP együttes javaslatot terjeszt elő az új magyar hadsereg meg-szervezésére. március 4.
A Szu-ból Debrecenbe érkezik Rákosi Mátyás. február 11.
január 31.
A BNB Szabó Ferencet kinevezi a „népbíróság ügyészévé”. Ő még aznap büntetőindítványt terjeszt be Haynal Alajos vezérőrnagy, Muray (Metzl) Lipót ny. alezredes, továbbá Rotyis Péter és Szívós Sándor keretlegények ellen. február 3.
Az USA kormánya a kitoloncolásokra vonatkozó csehszlovák kérésekkel kapcsolatban bejelenteti, hogy a kitelepítésekről a háború után a győztes nagyhatalmak fognak dönteni. Elutasítja a német és magyar lakosság nemzetközi egyezmény nélküli, egyoldalú kitelepítését, s leszögezi, hogy az áttelepítések csakis megfelelő nemzetközi egyezmény alapján, nemzetközi ellenőrzéssel és rendezett formában hajthatók végre. március 8. — Később hasonló nyilatkozatot tesz közzé a brit kormány is.
E hónap végén (vagy február elején[?]) a nyilasok a visszafoglalt Székesfehérvárról Várpalotára hurcolnak 118 cigányt, akiket a város határában legyilkolnak és közös sírba temetnek.1
1) A nyilas uralom idején csendőrök és pártszolgálatosok Nagyszalontán, Dobozon, Várpalotán, Szolgaegyházán (ma: Szabadegyháza), Lajoskomáromban és Lengyelben több száz romát, köztük gyermekeket és nőket gyilkoltak meg.