A Megbízottak Testületének elnöke a szlovákiai magyar kisebbséggel kapcsolatban azt javasolja, hogy cseréljék ki őket a „több százezer mo-i szlovákért, akik vissza akarnak térni szülőhazájukba”. november 30.
1940–49
november 9.
Kliment Vorosilov marsall, a SZEB elnöke jelentést küld Moszkvába a kormányalakítási tárgyalásokról; eszerint a koalíciós pártok a földművelésügy kivételével megegyeztek a miniszteri tárcák elosztásában, és Kovács Bélát (FKgP) jelölik belügyminiszternek. november 10.
Az USA kormánya érvényben levőnek ismeri el a Mo-nak 1925-ben megadott legnagyobb kereskedelmi kedvezményt, és kijelenti: az abban foglaltakat előbbre valónak tekinti a szovjet–magyar kereskedelmi szerződésnél.
Amerikai–szovjet megállapodás születik a csehszlovákiai csapatkivonásról.
Párizsban összeül a jóvátételi értekezlet.
november közepén [?]
Petru Groza román miniszterelnök erdélyi útja során kifejezi készségét egy román–magyar vámunió létrehozására. 1947. február 11.
november 10.
Az ÖK(b)P Politikai Irodája megvitatja Kliment Vorosilov marsall, a SZEB elnöke jelentését; Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztos táviratban közli Vorosilovval a szovjet vezetés álláspontját a mo-i kormányalakítással kapcsolatban. november 11.
A Londonban tartott ifjúsági világkonferencia utolsó napján megalakul a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség (DIVSZ); a szervezetnek tagja a mo-i Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom is. 1947. július 25.
november 11.
Lényegében egylistás, kétkamarás alkotmányozó ngy-i választásokat tartanak Jugoszláviában; 88,7%-os részvétel mellett a kommunista Népfront a Szövetségi Tanácsban 90,5%-os, a Nemzeti Tanácsban 80,7%-os elsöprő győzelmet arat. november 29.
Bp-en folytatódnak a pártközi egyeztetések a kormányalakításról. november 12. — Az FKgP részéről Nagy Ferenc és Tildy Zolán, az MKP képviseletében Rákosi Mátyás tárgyal a BM-ről és annak leendő vezetőjéről; a megbeszélésen felmerül a belügy kettéosztása közigazgatási és rendőrségi minisztériumra. A felek végül olyan megállapodásra jutnak, hogy a kisgazdák a belügy helyett megelégednek a pénzügyi tárcával, a kommunisták pedig beleegyeznek abba, hogy ne Rajk László, hanem Nagy Imre legyen a belügyminiszter.